Ültetés az esküvőn

Az esküvői ceremónia után a meghívott vendégek számára rendezett vacsora a lakodalom egyik fontos eseménye. Jó előre érdemes megtervezni az ülésrendet, hiszen sok szempontot kell figyelembe vennünk annak érdekében, hogy jó hangulatban teljen a lagzi. 

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szokásokat, a meghívottak közötti viszonyokat, a családi „hierarchiát” sem. 

Gondoljunk bele, mekkora káosz alakulhatna ki akkor, ha mindenki oda ülhetne, ahová akar. Lenne olyan vendég, aki egyedül maradna, sokan pedig kis csoportokba verődve, saját köreikben ünnepelnének. Ez senkinek nem lenne jó megoldás, hiszen néhányan kirekesztettnek éreznék magukat, a hangulat megromlana, nem a párról szólna az esküvő, hanem csak néhány meghívott bulijáról.

Éppen ezért már az étterem bejárata előtt függesszük ki egy nagy táblára az ültetési rendet, ezen kívül pedig, hogy még véletlenül se legyen félreértés az asztalokon helyezzünk el ültető kártyákat, mindenkinek a saját helyén legyen a neve feltüntetve.

A gondos előkészítés során az etikettet betartva tervezzük meg az ülésrendet.

A hagyományok szerint a vőlegény jobb oldalán ül a menyasszony, majd mellette a vőlegény apja, a menyasszony anyja, végül pedig a tanú. A vőlegény jobb oldalán kerül elhelyezésre az édesanyja, mellette a menyasszony apja ül a másik tanúval. Természetesen a házaspárok ülhetnek egymás mellé is, ekkor azonban ügyeljünk arra, hogy felváltva legyen férfi és nő az asztalnál. Amennyiben sajnálatos módon a pár valamelyik tagjának már nem él az egyik szülője, így a páratlan ültetést elkerülve – mely nem illendő -, inkább ültessük a díszhelyre a fiatal párt, míg a többiek külön helyezkedjenek el. Az eskető papot is szokás meghívni a vacsorára, őt érdemes a vőlegény és a menyasszony közelébe ültetni.

Miután túl vagyunk a főasztali ültetés nehézségein, ezután következik a többi vendég elhelyezésének gondja. Az egyik probléma, hogy sokan egyáltalán nem ismerik egymást, hiszen a közeli rokonok mellett, a rég nem-látott unokatestvérek, nagybácsik és nénik is előkerülnek a nagy esemény idejére. Továbbá a barátok és kollégák sem feltétlenül tartoztak korábban az ifjú pár közös társaságához, így ők is idegenek egymás számára. A nagy dilemma, hogy a két családot, baráti kört ültessük-e vegyesen vagy sem. Nem rossz megoldás, hiszen így hamar kénytelenek egymással szóba elegyedni, ismerkedni.

Az asztalok elhelyezésére több megoldás is szóba jöhet.

Az „U” alakú elrendezés esetén az ifjú párhoz közel üljenek a közeli rokonok, majd a távolabbiak, legvégül a barátok, kollégák. Körasztalos rendezés esetén a friss házasokhoz közeli asztaloknál legyenek a közeli rokonok, majd így tovább, a fentiek szerint a többi vendég kerül elhelyezésre. Fontos odafigyelnünk az egyedül érkezőkre, számukra próbáljunk meg olyan asztaltársaságot választani, akikről tudjuk, hogy bevonják majd a társalgásba, együtt tudnak majd szórakozni. A fiatalokat és a táncolni szeretőket ültessük közel a táncparketthez, hogy mielőbb beinduljon a jó hangulat.

Az esküvői szolgáltatókat (esküvőszervező, dj, ceremóniamester, zenészek, fotós, videós stb.) is illik megvendégelni. Számukra érdemes külön asztalt fenntartani. És persze azokról az esetekről sem feledkezhetünk meg, amikor rég nem látott unokatesónk nem egyedül érkezik, hanem új barátjával vagy barátnőjével, esetleg feleségével. A nem számított vendégeknek is legyen mindig egy-két hely fenntartva.